„Commeare necesse est…” („Közlekedni muszáj…”).Vak személyek városi közlekedésének kvalitatív vizsgálata
Bernhardt József
SZTE BTK Pszichológiai Intézet
JVizsgálatom vak és látássérült személyek városi közlekedését vizsgálta kvalitatív módszertannal. A látássérültek önálló közlekedése személyes és társadalmi érdek: jelentősen hozzájárul a látássérült emberek életminőségének javulásához, növeli munkavállalási esélyeiket és társadalmi befogadásukat. Ugyanakkor kevés szakirodalom foglalkozik ezzel a témával. Munkám ezt a hiányt igyekszik pótolni. A vizsgálatot fókuszcsoportos módszerrel végeztem vak személyek részvételével, annak érdekében, hogy „első kézből” ismerjük meg tapasztalataikat, érzéseiket, gondolataikat. Három fókuszcsoportos interjút végeztem, összesen tizenhárom fő (9 vak, illetve látássérült résztvevő, 1 hozzátartozó, 2 megfigyelő) bevonásával. Tanulmányomban áttekintem a városi közlekedés általános segítő és akadályozó tényezőit, de vizsgálatom fókusza arra irányul, hogy a közlekedő személy oldaláról tárja fel azt, hogy milyen nehézségekkel szembesülnek a vak személyek hétköznapi gyalogos és járművel történő városi közlekedésük során. Milyen érzelmeket élnek át, milyen kognitív (észlelési, emlékezeti) folyamatok zajlanak le bennük közlekedés közben? Milyen mentális és materiális eszközökkel, megküzdési stratégiákkal oldják meg a mindennapi közlekedésüket? Végül: hogyan lehetne biztonságosabbá tenni a vakok/gyengénlátók mindennapi közlekedését?
Kulcsszavak: vakok városi közlekedése, látássérült személyek városi közlekedése, vak és látássérült személyek rehabilitációja, interpretatív fenomenológiai analízis
[hr/]
English abstract
„Commeare necesse est…” („It is a must to move around…”). The qualitative analysis of blind persons getting along in the city
My study examined the urban transport of blind and visually impaired people using a qualitative methodology. Getting along in the city by the blind or visually impaired persons, in an independent way, is important both from an individual and a social perspective. It significantly contributes to the improvement of the quality of life of visually impaired people and increases their chances of employment and social inclusion. However, few items in the literature deal with this topic. My work tries to fill this gap. I conducted the investigation using the focus group method with the participation of blind people, in order to get to know their subjective experiences, feelings, and thoughts, „firsthand”. I conducted three focus group interviews, involving a total of thirteen people (9 blind or visually impaired participants, 1 relative, 2 observers). In my study, I review the general promoting and hindering factors of urban transport, but the focus of my investigation is to reveal, from the perspective of the concerned persons, what difficulties they face during their everyday urban transport on foot and by vehicle. What emotions do they experience, and what cognitive (perception, memory) processes take place in them while driving? What mental and material tools and coping strategies could be used to solve their issues? Finally: how could the daily getting along of the blind/impaired in the city be made safer?
Keywords: transport of the blind in the city, transport of the visually impaired in the city, rehabilitation of the blind and the visually impaired, interpretative phenomenological analysis