Sükösd Anikó, Bodor Péter
ELTE Szociológiai Doktori Iskola, ELTE Szociológia Intézet
Jelen tanulmányunkban, azon vizsgálódásaink eredményeiről számolunk be, amelyek a pszichiátria gyakorlatának egy sajátos vetületére irányulnak: a politikai pszichiátria magyarországi működésére az államszocializmus időszakában. Elsőként számba vesszük, hogy mi tette, s mindmáig mi teszi lehetővé azt, hogy a diktatórikus hatalmak igába hajtsák és szolgálatukba állítsák a pszichiátriát és a klinikai pszichológiát, mint szakmát és mint intézményt. Azaz, miben látjuk a pszichiátria abban az értelemben vett sebezhetőségét, hogy az aktuális a politikai hatalom eszközévé váljon, s milyen előnyökkel jár a pszichiátriai, pszichológiai indokkal végzett „normalizálás” a politikai hatalom számára. Nem az antipszichiária (Szasz, 2001; Laing, 1990; Berkovits, Bodor és Sik, 2017) által használt, egyszerre általános és viszonylag kevéssé specifikált ideológiai hatalomról lesz szó. És nem is a Foucault által vizionált, s a társadalom minden pólusát átható hatalom mikrofizikájáról (Foucault, 2000), a fegyelmező társadalom orvosi-pszichológiai regiszterének (Foucault, 1990) kritikai pszichológus Rose által tovább artikulált kritikájáról (Erős 2018). E helyett azon hagyományos, mindennapi értelembe vett politikai hatalom pszichiátriára gyakorolt hatását vesszük szemügyre, melyet az államgépezet diktatórikus uralása tesz lehetővé. Ezt követően bemutatunk, illetve felelevenítünk néhány közismert és kevésbé ismert pszichiátriai vonatkozású magyarországi esetet, mellyel kapcsolatban álláspontunk szerint okkal felvetődött, hogy a politikai pszichiátria körébe sorolhatók. Ezután röviden tárgyaljuk azt a kérdést, hogy a politikai pszichiátria szocializmus időszakában megtörtént esetei kapcsán mi történt a rendszerváltás után Magyarországon. Végül röviden kitekintünk a kínai és orosz hatalmi gyakorlatokra, két olyan országra, ahol a beszámolók szerint ma is elevenen él a politikai pszichiátria hagyománya. Összegzésképpen a politikai pszichiátriát, mint hatásában komplex hatalmi eszközt jellemezzük, amely a múltban, és transzgenerációs hatásában feltehetően ma is jelen van a pszichiátriai és pszichológiai szakmán belül és kívül.
Kulcsszavak: kényszerpszichiátria, államszocializmus, „normalitás”
[hr/]
English abstract
Political psychiatry in socialist Hungary
In the present study, we discuss the issue of political psychiatry in Hungary during the period of state socialism. First, we identify the vulnerability of psychiatry to political influence and attempt to specify its general reasons. Next, we describe a set of documented cases of political psychiatry in Hungary in the given period. Based on the fact that our archival research did not find any case that had not previously been identified by other sources and researchers we conclude that political psychiatry in socialist Hungary was a sporadic phenomenon as opposed to the institutionalized practice that was documented in the Soviet Union and China. Thus, its effect on actual and potential political dissidents was more indirect, i.e. deterring through threat rather than direct, i.e. doing away through incarceration. Finally, we look at the post-socialist “memory work”, with regard to political psychiatry, and speculate that the lack of open dialogue on political psychiatry does not contribute to the healing of the transgenerational wound inflicted on the body of the psychiatric profession by political psychiatry.